Nine Inch Nails The Hungarian Fansite

Kisebbfajta nehézségekbe ütközik meghatározni a Nine Inch Nails egyszemélyes életbentartójának, Trent Reznornak a személyiségét.
Egy hisztérikus, sötét lelkületű hangulatember, szélsőséges megnyilatkozásokkal, a penge élén egyesúlyozva. Mondták már rá, hogy sátánista, mazochista, drogfüggő, náci, egy Isten mellől kitaszított angyal, mindezeken túl pedig az elektromos zene guruja. Egy elkorcsosult, eltorzult generáció példaképe. A Kiss nyelvöltögető bajnoka, Gene Simmons a következőképpen vélekedik munkásságáról: "Reznor munkája nagyon jó, mert a pop dalok melódiáit keveri az indusztriális zajokkal, és briliáns formába önti azokat".


Az 1967-es születésű Trent Reznor életének első szakasza nem volt éppen idillinek nevezhető, mivel a Pennsylvania állambeli Mercerben (Reznor: "Egy nagy rakás szar ott a semmi közepén.") nagyszülei nevelték, mivel szülei 5 éves korában elváltak. A nagyi unszolására ekkortól kezdett klasszikus zongoraleckéket venni, s a jó tanuló, ám rossz magaviseletű, lázadó fiúcska észre sem vette, és máris elvégezte a középiskolát. Ezután felvételt nyert az Allegheny College Főiskola komputer mérnöki szakára, azonban egy év múlva repült az intézményből. "Egy kibaszott vesztesnek számítottam a középiskolában - vallotta a zenekarvezető -, nem tudtam beilleszkedni. Bíztam abban, hogy a főiskolán majd szerezhetek barátokat, viszont onnan is rögtön száműztek." Erre a multitalentum gondolt egyet, összepakolta holmiját, és Mercerből áttette székhelyét Clevelandbe. Egy hangszerboltban kapott munkát, különböző bárzenekarokban kereste meg a mellékest, de ez a stílus nem igazán feküdt neki (főleg, hogy első együttesével, a new wave-ben utazó Option Thirty-vel már belekóstolt a jóba), így bolti kollégájának szinti-pop csapatához, az Exotic Birdshöz csatlakozott, ahol későbbi társa, Chris Vrenna dobos is zenélt, meg itt ismerkedett össze John A. Malm Jr. menedzserrel. Végül innen is továbbállt (mert nem engedték dalszerzőként kibontakozni), s egy stúdióban helyezkedett el. "Hangmérnökként dolgoztam abban a studióban, hosszú napokig szar rhythm 'n' blues bandákkal görcsöltem, és mikor akadt pár szabad percem, főleg éjszakánként, a saját ötleteimet vettem fel. Lényegében ebből állt össze a Pretty Hate Machine anyaga."


Ugyan hősünk képtelen volt társakat találni maga mellé ("Mivel senkit nem találtam, mindent magamnak kellett csinálni, és arra gondoltam: 'Oké, Prince-nek sikerült, nekem miért ne menne?'"), 1988-ban Angliába utazott, és egyedül elkészítette első lemezanyagát. A mű 'Pretty Hate Machine' címmel - Nine Inch Nails név alatt - 1989-ben került kereskedelmi forgalomba Trent tíz korai dalával, amelyeket elektromos zajokból, hideg szintetizátor-, illetve sampler hangokból tákolt össze sokkolóan, paranoiásan, támadóan, a felvevőpiacot maximálisan behálózva. A lemez azóta tripla platina lett, sőt a Rolling Stone magazin bárminemű rock gyűjtemény 200 nélkülözhetetlen albuma közé sorolta. Közben multiinstrumentalistánknak csak sikerült zenészeket verbuválnia: egy névtelen billentyűsön kívül Chris Vrenna dobost az Exotic Birdsből, valamint Richard Patrick gitárost (ő '93-ig volt NIN-tag, utána életet lehelt a Filterbe, egyébként pedig a 'Terminator II'-ben cseppfolyós rendőrt alakító Robert Patrick fivére). Viszonyuk a zenekarvezetővel azonban sohasem volt zökkenőmentes. "A srácok azokat a témákat játszották, amiket én egyedül írtam meg otthon a komputeremen. Kezdetben ez a társulás nem együttesként funkcionált. Talán jó élő programként, de nem zenekarként." Mindenesetre a Nine Inch Nails látványos, futurisztikus koncertjei tényleg élményszámba mentek, a tömegek egy emberként énekelték fogós slágerüket, az áttörést meghozó 'Head Like A Hole'-t. Sikerrel turnéztak 1991 nyarán a Guns N' Rosesszal, továbbá a '91-es utazó Lollapalooza fesztiválokon is learatták a babérokat. Három évig keresztül-kasul játszották a világot, hogy fedezhessék kiadójukkal, a TVT Recordsszal kialakult jogi vitáik peres költségeit. Annyi előnyük mégis származott a folyamatos fellépésekből, hogy megedzőttek, illetőleg alaposan bedurvult muzsikájuk.


Ennek bizonyítéka az - öngyülőttel foglalkozó - 1992-es 'Broken' minialbum volt, amely a platina státuszon kívül öszetett indusztriális rockjával és a 'Wish' című nótájával a 'Legjobb Heavy Metal Szám' kategóriában Grammy-díjat is kapott. A nehéz periódus lezártával Reznor Los Angelesbe költözött, ahol a hírhedt Cielo Drive-i villában (1969. augusztus 8-án Charles Manson bandájának három tagjua brutális módon itt mészárolta le Roman Polanski filmrendező nyolchónapos terhes feleségét, a Hitchcock filmekből ismert színésznőt Sharon Tate-et, valamint négy barátját) kialakított studióban a producer Flood segítségével hozzálátott második teljes hosszúságú lemezéhez. Elfogyasztott néhány muzsikust, példának okáért Brian Liesegang programozót (ő is részt vett a Filter alakításában), vagy a Flotsam & Jetsam basszerosánának, Jason Wardnak gitározó öccsét, a heroin túladagolásban 1995-ben elhunyt Jeff Wardot ("Nem tudtam, hogy milyen rosszul alakul a sorsa - jól tudta leplezni."), de ugyanakkor Vrenna mellé bekerült Charlie Clouser billentyűs/programozó, az ugyancsak programozó Keith Hillebrandt, illetve a glam- beállítottságú gitáros, Robin Finck is. Ez a fellálás alkotta meg (bár a munkálatok javarészét Trent egymaga végezte, teret engedve a vendégként közreműködő Porno For Pyros dobosnak Stephen Perkinsnek és Adrian Belew gitárosnak) az 1994-e 'The Downward Spiral' albumot, mely darkos, gótikus világával, tébolyító monotonitásával, meg kiábrándult elektromos sokk-rockjával a Billboard lista második helyéig jutott. Valamint elment belőle ötmillió példány. A Music Television és a különböző rádióadók azon versenyeztek, hogy ki tudja többször leadni a 'Closer' vagy a 'March Of The Pigs' dalokat, újjongott a nagyérdemű, sárral dobálta meg őket az 1994-es Woodstock fesztiválon, a kezükből evett, mikor a szintén '94-es Lollapalooza-n főbandaként léptek színpadra. Ezalatt az erénycsőszök felháborodásuknak adtak hangot a 'Piggy' és a 'March Of The Pigs' nótákkal kapcsolatban, mivel abban a házban kerültek felvételre, amelyben Manson gyilkosai Sharon Tate vérével pingálták fel a bejárati ajtóra a 'PIG' (disznó) szócskát. "Ez nem igaz, a 'Piggy'-t már akkor megírtam, mielőtt kaliforniai földre léptem volna" - védekezett az énekes.


Itt kell némi kitérőt tennünk, elvégre Reznor egyéb projektekben is részt vett. Egyrészről John A. Malm Jr.-ral létrehozták saját lemeztársaságukat, az Interscop-on belüli Nothing Recordsot, ahova olyan együtteseket szerződtettek, mint a Coil, a Pop Will Eat Itself, de nem hagyhat juk ki a felsorolásból a Marilyn Mansont sem, akinek albumait producelte, s baráti tanácsokkal látta el az ifjú titánokat, Robin Finckkel egyetemben közreműködött kiadványaikon, csak hát beleunt abba, hogy Mansonék mindenben az ő példáját követik: lenyúlják image-ét, nótáinak mondanivalóját, zeneszerzési trükkjeit, színpadi show-ját. Emiatt meg is szakadt a kapcsolatuk '98-ban. Másrészről a dobos/program-varázsló Vrenna dolgozott a Green Day-jel, a Hol-lal, továbbá a Love&Rockets gót-rock triójával, mi több legyártott egy saját lemezt ('Tweaker'), legutóbb pedig producere volt az Underwater albumának, és végezetül Mark Blasquezzel összehozott két remixet (a 'My Sweet Passion: Theme Of Amy'-t, ill. az 'Open Your Heart: Main Theme Of Sonic Adventure'-t) a 'Sonic Adventure Remix' anyaghoz. Harmadrészről Charlie Clouser is aktív részesévé vált a rockzenei életnek: munkát vállalt a - NIN mellett - a Prognál, a White Zombie-nál (manapság Rob Zombie oldalán is), valamint '93-ban piacra dobott egy minialbumot ('Implant') Burning Retna néven, s ennek a csapatnak a tagjai között találhattuk Mich Cripps gitárost (L. A. Guns), Chris Bradshaw énekest (ex-Demolition Soundmachine) és Sean Beaven bőgőst.

Visszakanyarodva a Nine Inch Nails történetéhez, még 1994-ben helyet biztosítottak számukra a 'The Crow' filmzenealbumon (a 'Dead Souls' dallal), Trent beugrott énekelni a 1000 Homo DJ's Black Sabbath Emlékalbumára felpakolt 'Supernaut'-ba, illetőleg '95-ben a Nine Inch Nails lebonyolított egy pech-sorozatban bővelkedő amerikai koncertkörutat. Ennek során kijárt rájuk a rúd: "Bostonban azért pereltek bennünket, hogy térítsük meg a rajongóink által szétvert koncertterem kárát, Albany-ban Chris szerzett csúnya sérüléseket, amikor eltalálták egy sörösdobozzal, míg a turnébuszunk balesetekor Robin törte el az egyik ujját..." Amúgy meg az is elég kellemetlen élmény lehetett, hogy a turné vendégeként fellépő Hole énekesnőjével, a Kurt Cobain-özvegy Courtney Love-val Reznor összeszűrte a levet. (Marilyn Manson: "Courtney egy megalkuvó, aki sohasem köszönt nekem addig, amíg nem adtam el egymillió darabot a lemezemből.") Ebben az esztendőben egyébként a csapat mindössze a 'Further Down The Spiral' remix EP-vel jelenkezett, amin a 'The Downward Spiral' bizonyos nótáinak Aphex Twin, Rich Rubin, a Coil és JG Thirwell által remixelt verziói kaptak helyet.

1996 új kihívásokat tartogatott Reznor számára: Oliver Stone filmrendező felkérésére neki kellett megcsinálnia a 'Natural Born Killers' (azaz: Született gyilkosok) filmjéhez a zenei anyagot. Annak ellenére, hogy főhősünk a 'The Downward...' Európa turnéja közben állította össze a '90-es évek filmzenealbumának kikiáltott kompilációt (persze három számot ők maguk jegyeztek, a 'Burn'-ot, a 'Something I Can Never Have'-et és az 'A Warm Place'-t), az eredmény felülmúlta a várakozásokat. "Aki a CD-t meghallgatja, automatikusan a filmre fog gondolni" - nyilatkozta elégedetten a sokoldalú szerző. Egy évvel később David Lynch hipnotikus, szürreális movie-jához a 'Lost Highway'-hez Trentünk ismét adott három szerzeményt, köztük a 'The Perfect Drug'-ot. "David Lynch, David Cronenberg és Ken Russell a kedvenc filmkészítőim. Lynch egy karizmatikus fickó." És ezzel még nem volt vége a kirándulásoknak, hiszen a 'Quake' nevezetű CD-ROM-os játékhoz is kreált zenét főszereplőnk.


A '97-es év újabb nagy megpróbáltatásoknak tette ki a heroinról leszokott, vad fiatalembert, ugyanis elvesztette Pennsylvania-i nagymamáját. "Egy kis család vagyunk, és ez az első alkalom, hogy a közelemben valaki meghal... Szörnyű volt a kórházi szobában látni. Még el sem tudtam búcsúzni tőle." A megrázkodtatást úgy próbálta kiheverni az időközben New Orleansba települt rocksztár, hogy magára zárta a studió ajtaját, s a dalszerzésbe menekült. "Az új albumon lesznek rhythm 'n' blues, illetve funk elemek - Prince stílusában és nem a Chili Peppersében -, valamint Aphex Twin-es radikális újítások. Az utóbbi időben gyakran használtam gitárokat, de ez nem lesz egy gitárorientált lemez. Inkább nagyon is elektromos." Erre azonban várnunk kellett egy jó darabig. 1999 első fele azzal telt, hogy márciusban Reznor a repper Dr. Dre-vel rögzített közös nótákat a doki Los Angeles-i Sunset Sound studiójában, aztán a Rage Against The Machine frontemberével Zack DeLa Rocha-val, továbbá a Wu-Tang Clan-os RZA-vel és Method Mannel életre hívták a The Good, The Bad And The Ugly projectet (azt nem lehet tudni, melyik ezek közül Trent...), és nem utolsó sorban a Nine Inch csinált egy remixet Puff Daddy 'Victory'-jából, meg a Killing Joke 'Democracy'-jéből.


Kezdetben az a hír járta, miszerint a - már évek óta esedékes - sorlemez produceri teendőit a köztiszteletben álló Rick Rubin fogja ellátni, ám a kiválasztott Alan Moulder lett, a végtermék pediglen 1999 őszén a 23 számos 'The Fragile'-ra keresztelt dupla album. "Egyszer csak átléptük a CD-re ráférő 74 percet, ezért úgy döntöttem, hogy két disc-kel hozakodunk elő. Sokkal jobb így. Olyan, mintha lenne A és B oldala a lemeznek." Egyéb érdekességet is tartalmaz azonban az Alternative Press magazin által 'Az évtized legelőretekintőbb albumának' tartott kiadvány, méghozzá a slide-, illetve hawaii gitárokon túl nagybőgőt, hegedűket, csellókat, melyek a szintetizátorokkal keveredve sokkal organikusabbá teszik a Nine Inch Nails világát, s a mű középpontjában ott áll a 'The Day the World Went Away' zajos pop dala, vagy az első kislemezre kimásolt, dallamos 'We're In This Together'. "Ki akartam próbálni új dolgokat, kihasználva a stúdió nyújtotta lehetőségeket, miközben még jobban figyeltem a dallamokra és a struktúrára. Ahelyett, hogy megpróbáltam volna analizálni azt, hogy mit kreáltam, hagytam folyni a dolgokat."


A dolgok pedig folynak maguktól is, hol medrükben, hol kilépve abból, s szabályozásukhoz csak egy valaki nőtt fel: Mr. Trent Reznor. Ha éppen nem lenne valami mással elfoglalva. A fentiek tudatában gondolom egyértelmű, hogy ő napjaink egyik legfontosabb zenésze, az, akit a legtöbben tekintenek a példaképüknek. Még akkor is, ha nem egy könnyű eset.

szöveg: Bánfalvi Ákos
forrás: Rockinform 1999. november [Karrier rovat]